A harmonikus élet 12 szabálya - Tranzakcióanalízis

4 részes írásomban a tranzakcióanalízisből (Goulding) megismert 12 gátlóparancs alapján azt jártam körbe, hogyan jelenik meg a gyerekkorunk, a gyerekkorunkban a világról kialakított szabályaink, stratégiáink a felnőtt életünk alakításában, az élethez való hozzáállásunkban és hogyan akadályoznak ezek a harmonikus élet elérésében. A befejező rész célja sem más, mint korábban. Vagyis, hogy egy lehetőségre hívjam fel a figyelmed, amely segíthet egy-egy felnőttkori elakadásod, ismétlődő, rossz érzéssel járó viselkedési mintád mögött meghúzódó gyerekkori döntésed hátterét megismerni. Hiszek benne, hogy a tudatosság elérésének legfontosabb lépcsőfoka a (f)elismerés, amely nélkül a tartós változás elképzelhetetlen. Az előző három részben bemutatott 9 szabály már segíthetett abban, hogy felismerd a gyerekkorod a felnőtt világodban és lehetőséget, engedélyt adj magadnak a változásra / változtatásra, amennyiben arra szükséged van.

Az első részben, a második részben és a harmadik részben bemutattam 9 szabályt, amelyek a ’Létezz!’, ’Légy önmagad!’, a ’Légy közel!, és az ’Érezz!’, ’Légy gyerek!’, a ’Csináld!’, illetve a ’Légy egészséges!’, ’Gondolkodj!’ és a ’Légy fontos!’ voltak.

A tranzakcióanalízis irodalma szerint a gátlóparancsokat engedélyekkel oldhatjuk fel. Ha olvastad az előző három részt, akkor kevésbé, ha ez az első rész, amelyiket elolvasod, akkor sokkal inkább meglephet, hogy én mégsem engedélyekként, hanem szabályokként mutatom be a 12 pontot. Arra szeretnék rávilágítani, hogy nincs egyetlen jó út, hiszen van, akit a szabályok megnyugtatnak és van, akit korlátok közé zárnak. Éppen erre szolgálnak a javasolt mantrák, hiszen a címmel kiegészülve bárkinek megfelelő alapot tudnak nyújtani ahhoz, hogy rálásson a lehetőségeire.

„Az ember valahová tartozási szükséglete olyan, mint egy fa gyökérzetének a talaj: be kell kötődni ahhoz valahová, hogy a viharoknak ellen tudjunk állni.” (Bagdy Emőke)

10. Tartozz valahová!

Talán sosem gondolná egy szülő, hogy azzal, ha jó vagy rossz tulajdonsága alapján a gyerekét kiemeli a többiek közül, esélyt teremt sajnos arra, hogy a gyerekében egy olyan stratégia alakuljon ki a külvilággal való viszonyában, hogy ott bizony nincs helye. Vagy azért mert nem elég jó hozzá, vagy éppen azért mert túl jó ahhoz, hogy elvegyüljön másokkal. Sajnos a szülők – társadalmi – tehetetlensége is hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a gátlás kialakuljon a gyermekben. Illetve ha a családhoz, mint első közösséghez tartozás fájdalmas, könnyen kialakulhat a kötődéstől való szorongás.

Gyakran érzed kívülállónak magad csoportokban, és mások is magányos farkasnak látnak? Minden bizonnyal dolgod van ezzel a szabállyal és hasznos lehet, ha foglalkozol vele egy keveset.

A személyes mantrád lehetne a következő: „Szabad társas kapcsolatokat kialakítanom. Szabadon dönthetek szabadságom részleges feladása mellett, és tartozhatok bármilyen csoporthoz: egy családhoz, egy csapathoz, egy kisebbséghez, egy mozgalomhoz, egy kultúrához, egy nemzethez, egy ökoszisztémához. Attól, hogy életemet megosztom másokkal, még lehetek önmagam.”

„Néha úgy gondolom, amikor a gyerek felnő, akkor nő fel a szülő is.” (Katy Perry)

11. Nőj fel!

A szülő saját félelmei, szorongásai miatt sokszor azt a képzetet kelti a gyerekben, hogy a felnőttek világa rossz, veszélyes. Ez leggyakrabban azért van, mert saját értéküket úgy határozzák meg, hogy jó apák vagy jó anyák-e. Ha a gyerek felnőne, akkor már nem éreznék magukat olyan értékesnek. A tudatalatti üzenet ilyenkor valahogyan így hangzik: „Légy az én kis játszótársam”. Gyakran a szülők a felnőtté válásban a gyerektől való eltávolodást látják, ilyenkor így hangzik a titkos üzenetük: „Ne hagyj el engem!”. Illetve gyakran előfordul, mikor a lány gyermek már kezd nőiessé válni, hogy az apa önnön szexuális reakcióitól tartva azt az üzenetet közvetíti a gyermek számára, hogy a teljes értékű nővé válás a tőle való eltávolodást jelenti, így mindenkinek az a legjobb, ha ez nem történik meg.

Ha gyakran találod magad olyan helyzetekben, ahol gyerekes megoldásokkal kerülöd el a döntési helyzeteket, esetlegesen a szüleid vagy mások problémáinak megoldása elsőbbséget élvez a saját problémáddal szemben. Netán a szexuális életed határait még mindig a szüleid véleménye határozza meg, akkor néhány gondolat erejéig állj meg és idézz fel ilyen eseteket a közel- és a régmúltból. Ha a mintázat kísértetiesen hasonló, esetleg a végén az érzés és talán az eredmény is azonos, akkor ezzel a ponttal dolgod van.

A személyes mantrád lehetne a következő: „Felnőtt vagyok, aki képes a helyzetek értékelésére. Szabad önálló, felelősségteljes döntéseket hoznom. Leválhatok – fizikailag is, lélekben is – szüleimről, és élhetem a saját életemet. Megélhetem a szexualitásomat is, a saját magam által kialakított normák szerint.”

„Ne félj a kudarctól. Ez az egyetlen út vezet a sikerhez.” (LeBron James)

12. Légy sikeres!

A szülők egy része jellemzően tudat alatt profi abban, hogyan neveljen önértékelési gondokkal küzdő gyereket, azáltal, hogy teljesítményeit lekicsinylik, erőfeszítését bagatellizálják. A sikerfélelem hátterében állhat a szülőkkel való rivalizálás veszélye, a gyerek nem akar „túlnőni” a szülőn, meg kívánja őrizni azt az egyensúlyt, amiben a szülő fölérendelt és büszke maradhat. De leggyakrabban olyan szülők gyerekeinél alakulhatnak ki ilyen gátlások, akik annyira féltik a gyereküket a külvilágtól, hogy csak akkor érzik biztonságban őket, ha a gyerek ott van velük, vagy ha tudják, hogy a gyerek nem csinál egyáltalán semmit, vagy semmi olyat, amiből baj lehet. Tudat alatt kialakul a gyerekben egy szabály, amely szerint jobb, ha nem teszek semmit, mert bármi, amit teszek annyira veszélyes, hogy csak akkor vagyok biztonságban, ha egyáltalán nem csinálok semmit.

Ha gyakran fordul elő veled, hogy nagyon sokáig habozol, mikor valamilyen döntést kell meghoznod és nem tudod, mit tegyél. Ugyan érzed, hogy így sehová sem jutsz és semmiben sem tudsz (igazi) sikereket elérni, mégsem teszel semmit ennek megváltoztatására, akkor ez egy nagyon jó jelzés most arra, hogy elgondolkozz. Arra hív meg, hogy belekezdhetsz dolgokba, dönthetsz akár rosszul is, de megérdemled és befejezheted, amiért dolgoztál. A kérdés csupán az, hogy akarod-e igazán, kész vagy-e a fejlődés értékében akár hibázni is.

A személyes mantrád lehetne a következő: „Az életem a sajátom. Szabad kockázatos döntéseket is hoznom. Sőt: szabad rossz döntéseket is hoznom. Amit akarok, megtehetem, és senki felé nem tartozom elszámolással.”

Hosszú folyamat eredményeként alakítottuk ki ezeket a szabályokat, így sokszor a változáshoz sem elegendő néhány nap. A tudatosság abban segít, hogy nyakon tudjuk csípni ezeket a folyamatokat. És bár ezzel még csak az út felét tettük meg, mégis fontos lépcsőfokot jelent a változás folyamatában, hogy megváltoztassunk valami olyat, amit éveken, esetleg évtizedeken keresztül robotpilóta üzemmódban homlok egyenest másként csináltunk. Ez akár sok esetben fájdalmas is lehet, járhat lemondásokkal és rövidtávon a kudarc élménye is gyakori vendég lehet. De, és ez nagyon fontos, végre a saját utadat járhatod és megérezheted nemcsak a döntésed súlyát, de a lehetőségeid határtalanságát is. Amikor rájössz arra, hogy a sikered leginkább rajtad múlik illetve azon, hogy hajlandó vagy-e megfizetni az árát. Ám ha ezt hajlandó vagy megtenni magadért, akkor egy olyan világba csöppensz majd, ahol többet arathatsz majd le, mint amennyit elvetettél. Azt azonban nem tudod elkerülni, hogy olyat arass le, amit nem vetettél el, így a változásodért és annak tartósságáért minden területen meg kell küzdened. De talán így lesz még értékesebb majd számodra.
Kívánom, hogy sikerrel járj és kívánom, hogy a küzdelmek, kényelmetlenségek, fájdalmak mellett ez legalább annyi örömet is okozzon neked. Fontos, hogy tudd és érezd, hogy azok járnak sikerrel, akik tesznek érte.

Ha a változásod folyamatában úgy érzed, hogy segítségedre lehetek, fordulj hozzám bizalommal!
Liebscher László