A harmonikus élet 12 szabálya - Tranzakcióanalízis

A harmonikus élet utáni vágyakozás tudatosan vagy tudat alatt mindenkiben jelen van. A különbséget csupán a vágyakozás formája jelenti. Vagyis az, hogy mit teszünk a vágyaink eléréséért. A következő 4 részes írásban a tranzakcióanalízis (Goulding) 12 gátlóparancsa alapján azt járom körbe, hogyan jelenik meg a gyerekkorunk, a gyerekkorunkban a világról kialakított szabályaink, stratégiáink a felnőtt életünk alakításában, az élethez való hozzáállásunkban. Miután a gyermeknek meg kell tanulnia túlélni egy számára ismeretlen világban, tapasztalatai és a szüleitől kapott üzenetek alapján stratégiát, hiedelmeket alakít ki, melyek sok esetben egy egész életre szólnak és életünk végéig érvényesek. Az előző két részben bemutatott 6 szabály segít abban, hogy felismerd a gyerekkorod a felnőtt világodban és lehetőséget, engedélyt adj magadnak a változásra / változtatásra, amennyiben arra szükséged van.

Továbbra is bízom benne, hogy az írásommal egy lehetőségre tudom felhívni a figyelmet. Egy lehetőségre, amely segíthet egy-egy felnőttkori elakadásod, ismétlődő, rossz érzéssel járó viselkedési mintád mögött meghúzódó gyerekkori döntésed hátterét megismerni. Hiszek benne, hogy a tudatosság elérésének legfontosabb lépcsőfoka a (f)elismerés, amely nélkül a tartós változás elképzelhetetlen.
Az első részben és a második részben bemutattam az első hat szabályt, amelyek a ’Létezz!’, ’Légy önmagad!’ és a ’Légy közel! illetve az ’Érezz!’, ’Légy gyerek!’ és a ’Csináld!’ voltak.
A tranzakcióanalízis irodalma szerint a gátlóparancsokat engedélyekkel oldhatjuk fel. Éppen ezért meglepő lehet, hogy én mégsem engedélyekként, hanem szabályokként mutatom be a 12 pontot. Arra szeretnék rávilágítani, hogy nincs egyetlen jó út, hiszen van, akit a szabályok megnyugtatnak és van, akit korlátok közé zárnak. Éppen erre szolgálnak a javasolt mantrák, hiszen a címmel kiegészülve bárkinek megfelelő alapot tudnak nyújtani ahhoz, hogy rálásson a lehetőségeire.

„Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.” (Arisztotelész)

7. Légy egészséges!

A mai rohanó világban gyakran láthatunk olyan szülőket, akik éjt nappallá téve dolgoznak és szinte alig marad idejük foglalkozni a gyerekükkel. Még rosszabb a helyzet, ahol nem is egy gyerek van, hiszen ott az a kevés idő is, amit a gyerekeikre tudnak/akarnak fordítani, megoszlik a gyerekek számától függően többfelé. Gyakran előfordul ilyenkor, hogy a gyerek egyszer csak váratlanul megbetegszik. Az anyuka szabadságot vesz ki, hogy a gyerekével tudjon lenni, apuka pedig munka után mesét olvas vagy nagyobb figyelmet fordít a beteg gyerekre. Tudat alatt ilyenkor a szülők által közvetített kedveskedést a gyerek úgy fordítja le magában, hogy „Ha azt akarom, hogy rám figyeljenek, betegnek kell lennem.” Mivel a betegséggel jól lehet manipulálni- a gyerek baja például összefoghatja az egyébként marakodó szülőket is -, ezért nagyon sok gyerek ráébred arra, hogy jobban megéri betegnek lenni, mint egészségesnek. Ritka esetekben akkor is kialakulhat ez a gátlás a gyerekben, ha gyakran hangzik el, hogy gyenge és beteges, hiszen akkor a gyerek elkönyveli magában, hogy ő ilyen, a betegség része az életének. Talán még odáig is eljut, hogy anélkül nem is tudja magát elképzelni.

Ha egy-egy megmérettetés előtt, vagy mikor úgy érzed, hogy rosszul mennek a dolgok körülötted otthon vagy a munkahelyen, rendszeresen megbetegszel, akkor ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtatni tudj, ezzel a szabállyal érdemes szembenézned, eljátszanod.

A személyes mantrád lehetne a következő: „Nincs szükségem arra, hogy testi vagy lelki tünetekkel hívjam fel magamra a figyelmet: jogosult vagyok figyelmet, szeretetet és törődést kapni akkor is, ha nem lógok ki a sorból. Szabad ugyan kitűnnöm, de szabad hasonlítanom is másokra. Szabad testileg és lelkileg egészséges életet élnem.”

*“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” (Albert Einstein)***

8. Gondolkodj!

Van a felnőtt és van a gyerek. Van, ami a felnőttek dolga és van, amibe a gyerek is beleszólhat. Van, amihez csak a felnőtt ért és a gyerek nem érthet. Sokkal gyakrabban fordulnak elő ezek az alapfeltevések, mint ami egy egészséges szülő-gyerek viszonyhoz hozzátartozna. Ezekben a túlzó környezetekben a szülő az „okos”, aki tudja mi a jó és mi a rossz. A gondolkodás a „felnőttek dolga”, a gyerek legfeljebb megmosolyogni való következtetésekre juthat. Az ilyen környezetben a gyerek kezdetben saját elképzelésit osztja meg a világról, a saját képességeit maximálisan kihasználva rajzol, fest vagy magyaráz. Majd amikor a szülő vagy szülők részéről olyan válaszokba fut, hogy „te még gyerek vagy, ezt nem tudhatod”, esetleg a képességeit szólják le a szülők, amiből arra a következtetésre jut, hogy ügyetlen és nem érthet semmi olyanhoz, amit a szülő nem hagy jóvá. Olyan családokban, ahol az apa és az anya kapcsolatában apa gondolkodhat és dönthet, anya csak az érzéseit fejezheti ki, gyakran alakul ki ez a gátlóparancs lány gyerekekben, hogy „Ne gondolkozz!”. Az esetek többségében valamivel kapcsolatos gondolkozás van tiltva, vagy csak egy előre elfogadott gondolkodás van engedélyezve: „Ne gondold azt, amit gondolsz, gondold azt, amit én gondolok!”

Ha egy felmerülő probléma esetén leggyakrabban minden mással elkezdesz foglalkozni, kivéve a problémával. Esetleg a probléma megoldása helyett inkább a rossz érzéssel törődsz, amit kivált belőled, akkor bizony érdemes egy pillanatra megállnod és végiggondolnod, hogy mi lehet ennek az oka. A probléma elől ugyan sok esetben rövid távon el tudsz menekülni, de hosszútávon csak a problémával való szembenézés szabadíthat meg annak negatív terheitől.

A személyes mantrád lehetne a következő: „Jogosult vagyok a világ megismerésére. Szabad meglátnom a problémákat, és szabad megtalálnom a megoldásokat. Szabad kérdéseket feltennem és szabad következtetéseket levonnom. Ennek során jogomban áll tévedni, szabad felülvizsgálnom korábbi következtetéseimet, és nem vagyok köteles ragaszkodni hozzájuk. A gondolataimnak és azok irányának senki nem szabhat gátat. Gondolataim helyességének nem fokmérője, hogy mások mit gondolnak: Az én gondolataim az én gondolataim: senkinek nem tartozom elszámolni velük.”

„Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz.” (Márai Sándor)

9. Légy fontos!

A szülő azt sugallja, hogy, aki fontos, az bajt okoz a másiknak. „Látod mennyi szomorúságot okoz nekem az apád, de mit tehetek, úgy szeretem!”- sóhajt fel elkeseredetten az anyuka. Vagy a pénzhez, a pénzzel való elismeréshez kötődő hiedelmek forrása is lehet az ezzel kapcsolatos gátlás, mikor „A gazdagok mind becstelen módszerekkel, mások kárán jutottak pénzhez.” mondattal neveli a szülő a gyerekét a jövőre. A gyerekben kialakul egy olyan sorskönyvi üzenet, hogy „csak akkor tűrnek meg, ha tudomásul veszem, hogy én és az igényeim nem fontosak mások számára”. Amikor egy anya vagy egy apa minden sértést lenyelve, érzéseit hátraszorítva engedelmeskedik a párjának, akkor a gyerekben óhatatlanul is kialakulhat az a belső szabály, hogy a másik a fontos, nem én.

Gyakran „akad el a hangod”, ha sok ember előtt kell beszélned, esetleg kitűnő munkaerő vagy, de kerülöd vagy menekülsz az előléptetés, a magasabb felelősséggel járó pozíció elől, netán nehezedre esik kifejezni az igényeidet mások előtt, másokkal szemben? Akkor ezzel a szabállyal érdemes együtt dolgoznod egy kicsit. Segíthet felidézni érzéseket, hiedelmeket, amelyeket bármikor helyre tudsz hozni, rendbe tudsz tenni, ha igazán akarod. A döntés a te kezedben van.

A személyes mantrád lehetne a következő: „Szabad a középpontban lennem. Lehetek okos, lehetek szép, lehetek sikeres. Vannak fizikai, pszichés és társas szükségleteim, és ezek pontosan annyira fontosak, mint bárki más szükségletei. Szabad határozott lépéseket tennem saját szükségleteim kielégítése érdekében, és szabad, hogy e lépések célba is érjenek.”

Folytatás következik…
Ha a változásod folyamatában úgy érzed, hogy segítségedre lehetek, fordulj hozzám bizalommal!
Liebscher László