Komfortzóna adó – A változás ára

Túl a 2016-os év fogadkozásain a lelkesedés január végére nagyot koppan, azután elhallgat. Akárcsak az éji bogár Arany János versében, úgy hal el a változás iránti elkötelezettség a komfortzóna határához közeledve. Vajon mi az, ami gátat szab annak, hogy az eltervezett úton végig is tudjunk menni? Mi választ el attól, hogy a célunkat el is érjük? Mi az, amiért félúton sokan visszafordulnak? Erre keresem a választ a mai bejegyzésben.

Az életünk tele van zónákkal. Reggel valamilyen időzónában felkelünk, majd a zónaedzés után a zóna diéta szerint megreggelizünk. Majd a parkoló zónából kiállunk az autóval, vagy felülünk a zónázó vonatra. Úton-útfélen zónákra bukkanunk, bármerre járunk. De van egy zónánk, amit – arra az esetre, hogy esetleg nem találkozunk egy zónával sem – mindig magunkkal hordunk. Ez a zóna kényelmes, de ugyanakkor kényelmetlen is. Megszokott, de mégis unalmas és zavaró is tud lenni. Valaki olyan jó barátságban van vele, hogy már észre sem veszi. Valaki ismerkedik vele, tudja, hogy van, de azért tart tőle. Megint mások úgy döntenek, hogy bár mindenki magánál hordja a sajátját, ők kipróbálják, hogy milyen, amikor picit eltávolodnak tőle. Vannak olyanok, akik még arra is vetemednek, hogy egy-egy nap otthon hagyják, lesz, ami lesz. Neked is van ilyened és nekem is van. Igen, ez bizony a komfortzónánk.

A komfortzóna szabja meg az életünk korlátait és táplálja mindazt, amit egy szóval lehetetlennek nevezünk.

 

Jártál már úgy, hogy olyan ködben kellett haladnod az autópályán, hogy az autó orráig sem láttál el? Ha igen, akkor idézd fel az érzést! Ha nem, akkor gondolj bele, milyen érzés lehet! Azt hiszem nem fog meglepni, hogy a leggyakrabban megjelenő érzelem ilyenkor a félelem. Te mitől félnél? Hogy te ütközöl neki valakinek vagy hogy más jön neked? Esetleg attól tartasz, hogy az útról letérve akár egy szakadék mélyén is kiköthetsz? Vagy egyszerűen csak attól, hogy eltévedsz? Ez csak egy játék az emlékekkel vagy a gondolatokkal, de amit kivált belőled, az maga a valóság. A válaszaid megmutatják, hogy mi tart vissza attól, hogy ugyan tudatában a döntésed kockázataival még ilyen körülmények között is félelem nélkül folytasd az utadat, bízva a megérzéseidben és saját magadban.

Amióta világ a világ azt kutatjuk, hogy mit hoz a jövő. Félelmeink forrását nem találhatjuk meg sem a múltban, sem a jelenben, bár kétségtelenül félrevezető lehet az, hogy egy-egy félelemhez a múltban megtapasztalt valamely élményt kötjük. De ezeknek az automatikus programoknak az életünkben mindig a jövőben feltételezhetően megismétlődő esemény a kimenete.

A tudatosság az életben mindenhol kulcsszerepet tölt be, ha változásról vagy fejlődésről van szó. Az esetek többségében egy pénzügyi gazdálkodó profitra törekszik, amelyhez megtakarításokat kell elérnie. De egy tudatos család is akkor tud nyaralni menni, ha elegendő pénzt takarít meg a nyaralásra. Vagyis a megtakarítás feltételez egy másik oldalról egyfajta lemondást. A közgazdaságtan úgy mondja, hogy minden döntésnek van egy alternatív költsége. Egy tevékenység választásának alternatív költsége nem más, mint egy másik lehetőség feláldozott alternatív haszna, jövedelme, ahol mindig a lehető legjobb kieső alternatívát kell figyelembe venni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha elmész moziba, akkor abban az időben nem tudsz koncertre is menni, vagyis annak az élvezetnek a hasznosságáról lemondasz. Ezt röviden úgy szokták mondani, hogy a döntésednek ez az ára.

A komfortzónánk kétségtelenül néha elhagyhatatlannak tűnik. Kiváltképpen akkor, ha az adott dologgal kapcsolatban már a szüleink és az ő szüleik is tényként könyvelték ezt el. A komfortzónában néha jól érzed magad, de néha feltámad benned a változtatási vágy és magad mögött hagynád az egészet. Tudod, hogy kiszámítható és már meg is szoktad, de mi lenne, ha …

Amikor a félelem és a vágy ilyen módon összecsapnak, akkor valamelyik mindig győz. Ha a félelem győz, akkor a változtatás holnapra marad. Ha a vágy győzedelmeskedik, akkor viszont kezdetét veszik a kalandok és felfedezések. De ahogy korábban írtam, mindkét útnak meg van a maga alternatív költsége, amit bizony le kell adóznunk. A rossz hír, hogy az adót, akkor is meg kell fizetnünk, ha az út végén semmi hasznosat nem találtunk. De a jó hírt A békés harcos útja című filmből idézném:

„Az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél”

 

Azt viszont fontos megértened, hogy minden út tart valamerre. Két kérdés van csupán: Tudod-e merre tart és te arra akarsz-e haladni? Ha bármelyikre nem a válaszod, akkor változtass. Dönts és vállald a felelősséget a döntésedért! Ez az ára annak, hogy az út célját elérd. A változás ára, tehát hogy letegyél valamit. Legalább egy kis időre. Az ár, amit meg kell fizetned, sokszor akár erre a kis időre is hatalmas lehet, de még így is meg van az esély rá, hogy megéri. Nem tudhatod, de érezheted.

Lehet, hogy valakinek már ismert az az egyszerűnek tűnő gyakorlat, mikor adott 9 db pont (3-3-3 egymás alatt) és az a feladat, hogy úgy kösd össze a pontokat 4 db egyenessel, hogy közben nem emeled fel a tollad. Ha nem ismered a feladatot, akkor teszteld le most magad:

Ha nem ismerted a feladatot, akkor gondolkozz és figyeld magad. Minden valószínűség szerint az életben is így reagálsz a „lehetetlen” vagy „megoldhatatlan” helyzetekben. Esetleg te magad teszed azzá a saját magad számára. Annyit segítek, hogy haladóknak elég 3 egyenes is.

A feladvány azért tűnik megoldhatatlannak egy idő után, mert óhatatlanul hajlamosak vagyunk a pontok által alkotott négyzetben, mint egyfajta határban gondolkodni. Ahogyan az életben is nehéz elszakadnunk a megoldás érdekében egy-egy szituációtól, sértettségtől vagy elakadástól vagy éppen egy pénzügyi helyzettől. Pedig vannak olyan kihívások az életben, amelyek esetében át kell lépnünk a vélt határokat ahhoz, hogy a megoldást megtaláljuk.

Hogy miért fontos ez? Egy adott helyzetben és itt megint a közgazdaságtant idézem, ceteris paribus (vagyis minden egyéb változatlansága mellett) gondolkodunk az esetek többségében. Vagyis ha megtakarítást kell elérnem, akkor vagy többet kell dolgoznom a jelenlegi munkahelyen, vagy kevesebbet kell költenem. Az életben mégsincsenek egyirányú utcák. Mindig dönthetsz másként. Sőt valamikor egy helyzet csak így oldható meg.

Egy biztos, ha egy életszakaszban a döntések haszna alacsonyabb, mint a döntések alternatív költsége, addig bizony válság, mondhatni veszteség van. A tartós veszteséget pedig nemcsak a NAV nem kedveli, hanem a szervezetünk sem. Addig, míg nem kezdünk el profitot is termelni, addig jellemzően a stressz szintünk emelkedik és a fizikai állapotunk az egészségestől távolodva lassan betegségbe fordul. A döntés viszont továbbra is a te kezedben van. Dönthetsz úgy, hogy segítséget kérsz, de dönthetsz úgy is, hogy megoldod egyedül.

Ha úgy látod, hogy segíthetek, fordulj hozzám bizalommal!